A nagyberényi iskola története
A római katolikus parókián vezetett Historia Domus szerint már 1723 óta működött iskola Nagyberényben. Az akkori tanítót Bognár Istvánnak hívták. Őt 1745-ben Pákozdi István követte, aki 32 esztendőn keresztül, 1777-ig okította a berényi gyerekeket. A „helség mesterének” nevezett tanítót akkoriban még szántóföldben és természetben fizették. A megöregedett Pákozdi János után az akkor 26 éves Nagy László követte, majd Ágh István tanított a faluban, aki 1804-ben hagyta el állását.
1805-ben Margasits Ferenc, 1809-től Kijáró Márton volt a helyi tanító. 1811. évi úrbéri egyezség alapján a „helség mesterét” 1,4 hold házhely, káposztáskert, kenderföld és 22 urbarialis hold illette meg.
A XIX. század első évtizedének végén Bujtor Istvánnal egy igazi pedagógus „dinasztia” vette kézbe az oktatást. A Bujtorok három generáción keresztül, 1929-ig plántálták az ismereteket a berényi gyermekek fejébe. Bujtor Istvánról, aki 1813-tól 1856-ig dolgozott Nagyberényben, 1815-ben azt írták, hogy „jó erkölcsű és modernus elveket” vall. Az öreg tanítót a fia, ifjabb Bujtor István váltotta, aki már korábban is segítette édesapját az oktatásban. Ő 1895-ben vonult nyugalomba. Nem sokkal később, 1896-ban, 70 éves korában halt meg, a nagyberényi temetőben helyezték örök nyugalomba.
Ifjabb Bujtor István működése idején – 1885-ben – bővítették az iskolát és a tanítói házat. Ekkor került sor az „öreg iskola” (a mai alapítványi iskola) épületének felépítésére a veszprémi káptalan segítségével. A község lakosai igás és kétkezi napszámmal vettek részt az építkezésben. Voltak, akik még Veszprémig is elszekereztek különféle építőanyagokért.
1891-ben Somogyi György, nemesi származású nagyberényi plébános – utóbb karádi esperes – alapítványt tett 1400 forint értékben, egy apácák vezette leányiskola felépítésére és működtetésére. Az összeget két évvel később 24 000 forintra emelte. A Szent Keresztről elnevezett irgalmas nővérek zárdája és elemi leányiskoláját 18971898-ban építették fel, s a munkát Albertina főnöknő és egy világi tanítónő kezdte meg.
1895-ben Bujtor Józsefet választották meg kántortanítónak. 1900-ban azt jegyezték fel róla, hogy tanítása „eredményes és szép”.
Már 1923-ban sürgette a magyar királyi tanfelügyelő a fiú- és a leányiskola egyesítését, hogy ne nemek szerint, hanem osztályonként tanítsanak a világi és egyházi tanerők, „mert az sokkal eredményesebbnek tartatik”.
1929-ben az utolsó Bujtort a gyönyörű énekhangú Walz János kántortanító váltotta Nagyberényben. Az ő fia, ifjabb Walz János építtette a mai Kultúrházat.
Ebben az időben a tanítók javadalmazása már pénzben történt. Az 1940-es béregyezség szerint a kultuszminiszter a tanítók javadalmát évi 1306 pengőben állapította meg. 1943. szeptember 1-jén megnyitották a katolikus népiskola 8. osztályát, és megszüntették a nemek szerinti szétválasztást is. Az osztályokat az apácák és Walz János tanította. Ez volt a felállás 1944. december 3-ig, a szovjet megszállásig.
A református iskola első név szerint ismert tanítója Pöőtz János, református kántortanító volt 1822-ből. Kérte a veszprémi káptalantól a tized elengedését, amit a káptalan teljesített is. A református iskola diákjai a katolikusoktól elkülönülve, önálló épületben tanultak. Az 1858-as tűzvész idején mind a református templom, mind a református iskola leégett. Az 1930-as években a református elemi iskola kántortanítója Téti Mihály volt, míg az utolsó kántortanító Horváth Károly, aki később a falu általános iskoláját igazgatta, majd szakfelügyelőként vonult nyugdíjba.
A második világháború után, 1949-ben államosították mind a katolikus-, mind a református elemi iskolát, mind az apácák tanintézményét. Rövid ideig Czeiszberger Lipót volt az igazgató, majd a nagyműveltségű Zitás Bertalan vette át az irányítást. Az egyszemélyben főiskolai tanár, ezredes, színész, rendező és író Zitás Bertalant politikai okokból telepítették ide, saját szavai szerint nálunk töltötte „száműzetése éveit”. Őt követte az igazgatói székben Horváth Károly, majd a felesége, Horváth Károlyné. Az ő nevéhez kapcsolódik az étkezde és napközi otthon megépíttetése. Az ő nyugdíjba vonulása után Tóth Sándor, 1996 óta pedig Szász Gáborné igazgatja az iskolát.
1991. szeptember 1-jén – Bolevácz József polgármestersége idején – avatták fel az új iskolaépületet, amelyet a község saját erejéből építtetett. A régi épületet a 90-es évek végétől az Educationis Oktatási Alapítvány működteti.
A nagyberényi általános iskola 1998. október 29-én felvette a világhírű tudós, Dr. Faust Miklós nevét, és azóta is büszkén viseli.
